Önéletrajz
1964-ben születtem Budapesten. Szüleim tanárok voltak, a pályafutásukat Budakalászon kezdték. Mind a ketten tanítottak éneket, és kórust is vezettek. 1966-ban megszületett Ildi húgom, s az immár négy tagú család munkahelyi okokból Pilisszentkeresztre költözött. Itt kezdtem el az általános iskolai tanulmányaimat 1970-ben. 1972-ben apám Budapesten kapott álláslehetőséget, így a családunk is ide költözött. A harmadikos általános iskolai osztályt a Bikszádi út 61-63. sz. alatt levő iskolában kezdtem meg, itt végeztem a nyolcadikat 1978-ban, itt alapítottam az első zenekaraimat is. 1972-től szolfézst, 1973-tól már zongorát is tanultam a XI. kerületi zeneiskolában. Gyerekkoromban rendszeresen jártunk zeneakadémiai és Erkel Színházi bérleti hangversenyekre. Otthon klasszikus és slágerzene egyaránt szólt. Apám tehetséges zongorista volt, de sajnos csak ritkán tudtunk együtt zenélni.
Annak ellenére, hogy nagyszerű, toleráns tanáraim voltak, az ún. „komolyzenétől” – kamaszodván – egyre jobban eltávolodtam, inkább a rockzene kezdett vonzani. 14 éves koromban tettem fel először a kérdést: mi a különbség könnyűzene és komolyzene között?
1978-ban fölvettek a Madách Gimnázium irodalmi-drámai tagozatos osztályába. 15 évesen abbahagytam a zongorázást, és gitárra „váltottam”. Számos együttest alapítottam akkoriban a lázadó rock jegyében. 1981-ben hallottam először az Emerson, Lake and Palmer, valamint a King Crimson együtteseket, ugyanekkor találkoztam Frank Zappa zenéjével, s rendkívül erős hatással volt rám Beethoven Karfantáziája, valamint Bartók számos műve. Mindezek hatására úgy döntöttem, hogy nem a dzsessz-tanszakra felvételizem a Konzervatóriumban, hanem komolyzenei szakra, zeneszerzésre. Egyúttal folytatni kezdtem a zongoratanulást is. 1982-ben Kocsár Miklós tanár úr föl is vett az osztályába, „Fekete hangulat” című zongoradarabom alapján. A Madáchban 1982-ben letett érettségi vizsga után sikerrel felvételiztem az ELTE Tanárképző Karának magyar-történelem szakára.
1982–83-ban előfelvételisként katonai szolgálatot teljesítettem a szombathelyi Garasin laktanyában, beosztásom gépesített lövész volt.
1983 őszétől kettős életet kezdtem el. Délelőttönként a tanárképző óráin vettem részt, délutánonként a Konzervatórium zenei óráit látogattam, emellett további zenekarokat alapítottam, illetve játszottam azokban. 1985-től a Szkénében működő Tanulmány (később Arvisura) Színház zenésze is lettem: számukra készítettem el az első teljes estés színházi zenémet. Egy idő után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ennyi dolgot nem lehet egyszerre jól csinálni, s a zene mellett döntöttem. Két és fél év után, 1986-ban abbahagytam az ELTE Tanárképzőt. Folytattam viszont a Konzervatórium zeneszerzés szakát, amelyet Kocsár tanár úrnál 1987-ben sikeresen el is végeztem.
1986 novemberében Pejtsik Péter csellistával és Egervári Gábor fuvolistával megalapítottuk az After Crying együttest. Célunk a „modern, de hallgatható” kortárs zene megalkotása volt. Egy éven keresztül csak dodekafón és avantgarde zeneszerzők műveit hallgattuk, Schönbergtől Stockhausenen és Ligetin keresztül át egészen Pierre Boulezig, Xenakisig. Közös rádöbbenésünk volt, hogy ez nem a mi utunk. A számunkra hiteles modern zene csíráit inkább az Emerson, Lake and Palmernél, a King Crimsonnál, Frank Zappánál, Laurie Andersonnál találtuk meg. Ezek jegyében következetesen kerestük a magunk útját, rengeteget próbálva, kísérletezve, vitatkozva és sokszor különös megoldásokra jutva. 1987-ben adtuk első koncertünket a XIII. kerületi József Attila Művelődési Házban. Ebben az időben takarításból tartottam el magamat, pontosabban így segítettem édesanyámnak, akinél továbbra is laktam. 1987–88-ban egy évig jazz-zongorát tanultam Binder Károlynál: ez az év rengeteget számított a szakmai fejlődésemben.
1988 tavaszán a Tanulmány Színház „Szentivánéji álom” c. előadásával Portugáliában és Angliában is vendégszerepeltünk, valamint önálló koncerteket is adtunk Portóban és Leicesterben. Ugyanez év őszén Izraelben, majd Nyugat-Berlinben is felléptünk. 1989-től már rendszeresen koncerteztünk a Fővárosi Művelődési Házban, miközben a programunk és tagságunk is több jelentős átalakuláson ment keresztül. 1990-ben kiadtuk az első nagylemezünket, „Overground Music” címmel.
Ugyanennek az évnek a nyarán Varga László somogysámsoni plébánosnál töltöttem el hosszabb időt, ő térített meg, azóta a hitemet gyakorló katolikus vagyok. Laci atya ma a Kaposvári Egyházmegye püspöke.
1991 óta vagyok „főállású zenész”.
1992-ben beiratkoztam a Váci Egyházmegyei Kántorképzőbe, amelyet 1996-ban, kántordiplomával a birtokomban befejeztem.
1994-ben szakmai és emberi okok miatt kiléptem az After Crying együttesből, s azután 2010-ig leginkább szólópályán (zongorista, énekes), később inkább zeneszerzőként illetve kántorként dolgoztam.
1995-ben feleségül vettem Gyermán Júlia hegedűművészt. Négy gyermekünk született: Péter (1996), Anna Flóra (1997), Laura (2000) és Luca Zsófia (2002). 1995-től 1999-ig Leányfalun, illetve Szentendrén éltünk.
1995-ben megalapítottam a Townscream együttest, amely – több-kevesebb kihagyással – 1999 áprilisáig létezett. Végül próbaterem, koncertezési lehetőség híján az együttes tevékenységét megszüntette, de az 1997-ben kiadott „Nagyvárosi ikonok” c. CD tanúskodik a munkásságáról.
Szintén 1995-ben „Titkosírás” címmel közös CD-t készítettünk Kováts Krisztával.
1998–99-ig a szentendrei Péter-Pál templom kántora voltam. Ebben a templomban adtuk Gyermán Júliával közösen az első „Lélektánc” koncertünket, amely alapvetően orgona-hegedű darabok füzére; az együttműködés a mai napig tart.
1999-ben – a szakmai és emberi elismertség dacára – úgy éreztem, hogy kántori állásom összeegyeztethetetlen (időben) művészi, elsősorban zeneszerzői hivatásommal. Szeptemberben családunk Pécsre költözött, ahol feleségem a szimfonikus zenekar hatáskörében állást és szolgálati lakást kapott. Pécsett elkezdtem szólólemezeim kiadását.
2000 és 2002 között, három egymást követő nyáron az akkoriban induló Ludi Savarienses történelmi játékok zeneszerzője voltam, Bucz Hunor irányításával.
2002 augusztusában visszaköltöztünk Szentendrére. 2010-ig – betegségemig – segédkántorként tevékenykedtem a Péter-Pál templomban, emellett számtalan színházi zenét komponáltam többek között Nyíregyháza, Eger, Székesfehérvár, Debrecen, Veszprém színházai, valamint Budapesten az RS9, a Budapesti Kamaraszínház, a Vígszínház és az Örkény Színház számára, többek között Dobay Dezső, Galambos Péter, Lukáts Andor, Lendvay Zoltán, Veres Dóra, Lábán Katalin, Eszenyi Enikő és Korcsmáros György rendezők irányítása mellett.
2003 januárjától előadássorozatot indítottam az RS9 Színházban, amely a könnyűzene mibenlétét firtatta. A sorozatot később „XX. századi remekművek” címmel folytattam. Ugyanez év nyarán egy komplett CD-anyagot készítettem Téli Márta részére.
2004 novemberében Kairosz néven vonósnégyest szerveztem, amellyel „Vedres Csaba és a Kairosz kvartett” néven koncerteztünk egészen 2010-ig. A Kairosz klasszikus zongoraötös felállásban játszott, s két CD-t is kiadott.
2005 februárjától 2011 decemberéig meghívott előadóként kurzusokat tartottam a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Esztétika-filológia tanszékén. Ez a lehetőség nagy megtiszteltetés s egyben óriási örömforrás is volt.
2005 júniusában a Kairosz kvartettel a Zeneakadémia nagytermében koncerteztünk, ami komoly áttörést jelentett számomra.
2006-ban könyvet írtam „Mi az, hogy könnyűzene?!” címmel, amely a Kairosz kiadónál jelent meg.
Ugyanebben az évben kezdődött el a közös zenélés a Villő énekegyüttessel, akikkel egy közös lemez elkészítése után Rómában koncerteztünk: az együttműködés mind a mai napig tart.
2006–2007-ben szabadegyetemi előadásokat tartottunk Kaposváron és Marcaliban dr. Kellermayer Miklóssal, dr. Csókay Andrással és dr. Heidl Györggyel együtt.
2007 októberében találkoztam először Lovasi Andrással: megzenésített Lackfi-verseket adtunk elő hármasban Heidl Györggyel. A Lovasi–Lackfi produkció kísérő zenekara aztán kibővült, és éveken keresztül koncertezett együtt Véletlen néven, de az előadók elfoglaltsága miatt csak ritkán. 2011-ben szerepeltem először a Kiscsillag akusztikban, 2012–13 között a rock-formációval is rendszeresen felléptem, 2014 őszétől pedig a szimfonikkal és az akusztikkal, egészen 2017-ig.
Gyermán Júliával folytattuk Lélektánc című orgona-hegedű hangversenysorozatunkat. Hat alkalommal koncerteztünk Rómában, ahol a város nevezetességei és légköre nem csak turistaként hatottak rám, hanem hívő emberként és zenészként is fordulópontot jelentettek az életemben. Olaszország több más városában is játszottunk, ezen kívül hangversenyt adtunk Barcelonában, a portugáliai Gouveiában, s Magyarország számtalan kisebb és nagyobb településén is megfordultunk.
2007 és 2010 között folytattam a tanítást a pécsi egyetemen, színházi zenéket komponáltam, rendszeresen koncerteztem szólóban és a Kairosszal is, valamint két CD-m is megjelent: a „Pszichogrammák” a Gyimóthy Gáborral való művészi és emberi kapcsolat lenyomata, a „Csendzenék” pedig válogatott anyag az elmúlt évek terméséből, köztük több, addig kiadatlan művel.
2009 nyarán a dunabogdányi plébánia hittantermében kezdtem el komponálni eddigi legnagyobb szabású művemet, a „Miserere”-t, bariton szólistára, gyermekkarra, vegyeskarra és vonószenekarra. A darabot többszöri megszakítás és átdolgozás után 2016-ban fejeztem be.
2010 februárjában pánikbetegség tört ki rajtam. Ezt csak azért tartom fontosnak leírni, mert ez a betegség a további életemet jelentősen befolyásolta. Innentől kezdve – a japán turnét leszámítva – már sehol, semmilyen formában nem adtam (s továbbra sem adok) szóló koncerteket, a hangsúly véglegesen a zeneszerzés felé tolódott el. A betegség – szakszerű kezelés után, hála Istennek és orvosaimnak – a kántori hivatást megkímélte.
2011-ben tankönyvet írtam a populáris zene történetéről a „Kulcs a muzsikához” sorozathoz.
2012 márciusában és áprilisában hat hetet töltöttem Japánban, közben 16 koncertet adtam részben szólóban, részben Ieda Takashi hegedűművésszel. A koncertsorozatot az egy évvel azelőtti fukushimai szökőár-tragédia emlékére rendezték. Megfordultam Japán legnagyobb városaiban, s mind a négy nagy szigeten jártam. Ez az út egész életem egyik legnagyobb, legcsodálatosabb élménye volt.
Az ezt követő nagyjából két év alapvetően a Kiscsillagról szólt, de 2013-ban a sűrű koncertezés mellett is komponáltam orgona- és kamaradarabokat, valamint kórusműveket.
2013 és 2015 között Pesthidegkúton és Budapest-Széphalmon voltam helyettes kántor.
2014-ben Gyermán Júliával útjaink különváltak, s Péter fiammal Budapestre költöztem. Julival a művészi, lányaimmal a szoros családi kapcsolat természetesen fennmaradt. Ugyanebben az évben kezdtük el a közös koncertezést Heinczinger Mikával „Idővonal” címmel. Sajnos ritkán tudunk együtt zenélni, de a kapcsolat ma is aktív.
2015-ben elsősorban szimfonikus zenekari átiratokat készítettem, először a Pál utcai fiúk számaihoz, majd szinte egész évben Kiss Ferenc „Holdudvarház” c. ciklusához.
2016-ban véglegesítettem a Miserere-t, amelyet szeptemberben a pécsi Kodály Központban mutattak be. Ugyanez év őszén a BME számára készítettem relaxációs zenedarabokat, majd novembertől kezdve a Magyar Szentek Templomában voltam kántorhelyettes egészen 2019 őszéig.
2017-ben a 20 éves Misztrál együttes ünnepi koncertjéhez és dupla albumához készítettem vegyeskari kíséreteket és átiratokat.
Szeptemberben felkérést kaptam dr. Fábry Kornél atyától a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülő énekeskönyv kottagrafikáinak elkészítésére, valamint az ezzel kapcsolatos munkák elvégzésére. Munkám Sapszon Ferenc tanár úr irányításával 2021 májusáig tartott.
2018-ban írtam meg a „Szent Bernadett miséje” c. művemet alt szólistára, vegyeskarra és szimfonikus zenekarra, amelynek ősbemutatója a szentendrei Péter-Pál templomban volt 2019 májusában.
2019 nyarán jelent meg CD-n a megelőző években készült „Crossover” c. zongoraciklusom. Ugyanez év ősze óta rendszeresen komponálok alkalmi és alkalmazott zenéket a MÁV-HÉV Zrt részére.
Ugyanez év novemberében Kaposvárra költöztem, azóta is itt élek.
2020-tól a kaposvári Szent Margit templom helyettes kántoraként is tevékenykedem.
2021 szeptembere óta a kaposvári Szent Kereszt Felmagasztalása (ismertebb nevén: donneri) templom és a Plébániai Unió kántora vagyok. Ebben az évben kezdtem el írni „Megrendült világ” c. szimfóniámat, amelyen jelenleg is dolgozom.
2022 májusában a donneri templomban feleségül vettem Nardai Veronika tanárnőt. Az év folyamán több, mint 30 moment musicalt és impromptut komponáltam zongorára.
2023 őszén írtam meg „24 rock-etűd szóló csellóra” c. ciklusomat. Ugyanekkor jelent meg elektronikus kiadásban az „Autumn Blue” c., 12 zongora-impromptut magába foglaló ciklusom, valamint „A sötét szoba meséi” c. zongoradarab-sorozatom újrajátszott, újrakevert változata is „The Tales of a Dark Room 2023” címmel.
Utolsó módosítás: 2024. február 4.