Zűrzavaros élvezet
Magtárlap
,
2005. augusztus 2.

(megjegyzés: a cikk a Kairosz  2005. augusztus 1-i, a Művészetek Völgye fesztiválon megtartott koncertjéről tudósít)

Mindenkinek megvan a maga zenei stílusa. Az enyém például bizonyos kereteken belül szinte minden műfajra kiterjed. Ez a helyzet a világzenével kapcsolatban is. Így történt, hogy nyolc óra környékén már a Klastromnál voltam, és vártam, hogy megkezdődjön egy különlegesnek ígérkező koncert, Vedres Csaba és a Kairos előadásában.

Lelkesen gyakoroltak a már berendezett színpadon, és a mikrofonoknak köszönhetően mi is részesei lehettünk a gyors próbának, és a kisebb megbeszéléseknek. Amikor igaziból elkezdődött a koncert, már mindenki tudta, hogy nem kell félnie a csalódástól. A színpadon felsorakozott egy szintetizátor (Vedres Csaba ujjai alatt), két hegedű, egy brácsa és egy cselló. A zenészek is szép ruhát öltöttek az alatt a pár perc alatt, amíg szem elől tévesztettük őket.

Nekem csak az nem tetszett, hogy ülőhelyekkel kínáltak minket. Szerintem, ha ilyen zenét hallgat az ember, vétek széket használni. Mivel azonban egyedül maradtam e fajta meggyőződésemben, kénytelen voltam nyugton ülni. Nem szokványos koncert volt ez a mai. Mindenki meglepődött, amikor a System of a Down-tól hallhattunk egy számot, klasszikusan feldolgozva. Volt pár saját zenéjük is, amiben a szintetizátor és a klasszikus vonósnégyes elemei keveredtek, és megjegyzem, fantasztikusan hangzott. Nem hagyhatom ki a beszámolóból a fergeteges csellószólót. A Stonehenge című dalt az After Crying csellistája írta. Ez gyakorlatilag a modern metál csellóval történő megvalósítása. Szavakban elég nyakatekert, és zűrzavar jellemezni ezt a zenét, de hallgatni élvezet.

Úgy vettem észre, ezzel a véleménnyel nem voltam egyedül. Csak végig kellett nézni a közönségen. Ennek ellenére Csaba azt mondta, elég szélsőségesek a reakciók. Volt olyan eset, amikor a közönség nem igazán tudta hova tenni a történteket és határozottan visszautasította, ha pozitív visszajelzést kapott, az viszont messzemenő dicséret formájában nyilvánult meg.

Én azt mondom, ne hallgassanak rám, hanem győződjenek meg saját maguk arról, milyen ez a hangszer- és zeneistílus-kavarodás egyetlen éjszakán.

Andrics Renáta

vissza