Magyar Nemzet, 1991. szeptember 28.
A pop-rock rovat „fókuszába” ezúttal egy olyan magyar zenekar kerül, amely nem játszik rockot, nem játszik dzsesszt, még kevésbé popot, de még komolyzenét sem... Hogy akkor mit játszik az After Crying és október 4-ei Petőfi Csarnokbeli koncertjükön miért hallhatjuk majd saját műsoruk mellett a King Crimson „Islands" című lemezének anyagát is, arra a zenekar két vezetője, a zongorista-énekes Vedres Csaba és csellista-énekes Pejtsik Péter válaszol:
– Hogy mi milyen zenét játszunk, arra nagyon nehéz válaszolni. Sokat törtük már ezen a fejünket, de nem tudtunk jó meghatározást kitalálni.
– Az After Cryingot általában a legtehetségesebb dzsesszzenekarok közé szoktuk „besuvasztani”, de ahogy ez a lemezetekről, az Overground Music-ról is kiderül, nem vagytok dzsesszzenekar.
– Nem, talán az a legkevésbé. Gondoltunk már arra, hogy amit csinálunk, az „akusztikus heavy metal”, vagy a „legkortársabb” zene, de ezek sem az igaziak. Az biztos, hogy valamennyiünknek van rock-múltja és komolyzenei végzettsége, tehát valamit a kettő között vagy a kettőt együtt próbáljuk játszani. A King Crimson úgy kerül a képbe, hogy mindig a példaképünk volt, az Emerson Lake and Palmerrel együtt. Az Islands – 1971-ben jelent meg – eljátszásával azt próbáljuk megmutatni, hogy a komolyzene és a rock nem áll olyan messze egymástól. Szeretnénk ledönteni azt a „falat”, hogy ami komoly, az egyből igényes, ami pedig rock, az automatikusan nem az. Egyébként ez a mostani King Crimson-játszás felfogható égy háromrészes sorozat kezdetének is. A második részben egyházi zenét játszunk, a harmadikban pedig igazi klasszikus darabokat. Kívánkozna a sorozatba egy negyedik „műfaj”, a dzsessz is, de azt nem igazán tudunk játszani...
– A nagy nosztalgiák időszakát éljük és ebbe nagyon jól beleillik a King Crimson „felmelegítése” is. Ezért vettétek elő?
– Nem, és ezt szeretnénk is hangsúlyozni. Sem a nosztalgia, sem nem az vezetett, hogy az ő nevükön másszunk fel! Egyszerűen nagyon jó ezt a zenét játszani, és szeretnénk megmutatni azoknak, akik még nem ismerik, és azoknak is, akik ezen nőttek fél. A terveink szerint egyébként nem is fogjuk többször játszani, bár erre azért nem esküdnénk meg...
Márton György
vissza