Hogy mi a komoly- s mi a
könnyűzene, hosszasan lehetne elmélkedni. A lényeg, hogy léteznek ilyen kategóriák, csakhogy az After Crying valahogyan egyikbe sem fér bele. Illetve jelen van mindkettőben.– Kortárs kamarazenét játszunk – mondja Vedres Csaba zongorista. – Igaz, ha én olvasnám ezt az újságban, aligha mennék el egy koncertre. Már a megalakulástól kezdve a rock- és a klasszikus zene közti szintézis érdekelt minket. A XIII. századi régi zenétől a barokkon, a romantikán át a modern kamarazenéig, sőt könnyűzenéig mindent játszunk, csak épp dzsesszt nem. A XIII. századi régi zenétől a barokkon, a romantikán át a modern kamarazenéig, sőt könnyűzenéig mindent játszunk, csak épp dzsesszt nem.
– Köztes lét mit jelent a szakma oldaláról?
– A komolyzenészek borzasztó lassan fogadnak be minket, még a Zeneakadémia kisterméig sem jutottunk el. Sikert arattunk a Korunk zenéje sorozaton, játszottunk volna a következőn is, de elküldtek: nincs hely. A könnyűzenészek pedig azt mondják: aranyosak vagytok, de mi közünk van hozzátok? Amúgy tőlük több megértést, szeretetet kaptunk, mint a másik oldaltól. Féltékenység helyett inkább segítenek. – Szerintem a kortárs zene felvállalja mindazt, ami történik. Ha kinézek a lakótelepi ablakon, ezután már nem festhetek kizárólag gyönyörű hegyeket. A művészet nem szólhat pusztán az elvágyódásról. A rosszat is fel kell dolgoznia, hiszen ebben élünk.
– Két lemezük is megjelent már.
– Különböző korszakunk at őrzik a felvételek. Sajnos terjesztési hiányosságok miatt kevesekhez juthattak el. Amúgy nem szívesen szolgáltatjuk ki magunkat a kiadóknak, furcsa nekünk, hogy ők mondják meg, mikor készíthetünk lemezt.
– Teltházas koncertjük volt a PeCsában, amikor King Crimson-dalokat játszottak.
– Nos, ezt a zenekart sem volt könnyű besorolni ide vagy oda. De amit a King Crimson csinált, magasszintű művészi megfogalmazása a XX. század második felében történteknek. Á prilis 22-én a Budapest Sportcsarnokban lépünk fel, ahol bemutatjuk első lemezük, az 1969-es In the Court of the Crimson King anyagát. Természetesen saját műveinket is előadjuk.
(maróthy)
