Zongoralélegzet
Vedres Csaba: Fohász
Magyar Netlap, 2003
 

Amikor 1975-ben Peter Gabriel otthagyta a Genesist, mindenki attól tartott, hogy a zenekar összeomlik. Ehelyett a világ gazdagabb lett egy nagyszerű, kísérletező kedvű muzsikussal, miközben a Genesis is szárnyalt tovább. Amikor 20 évvel később Vedres Csaba kilépett az After Cryingból, sokan a zenekar végét jövendölték. Azóta az A.C. már világhírre tett szert progresszív körökben, Vedres Csaba pedig napjaink egyik legjobb kortárs zongorista-zeneszerzőjeként szerzett magának számtalan hívet. Ennek az önálló pályának nagyszerű kivonata a Fohász című válogatás. A Periferic Recordsnál megjelent 73 perces zongoralemez a „kiadó kedvencei" alcímet viseli. Böszörményi Gergely kiadó-producer válogatta ki a számára legkedvesebb darabokat az elmúlt 7 évből és ebbe illesztette be azt a tíztételes művet, amelynek Vedres – József Attila után – a Szabad ötletek jegyzéke címet adta. Bár Böszörményi azt írja a lemez füzetében, hogy „sikerült a legszomorúbb Vedres-válogatást elkészítenie", egyáltalán nem lehangoló, sőt, nagyon is erőt adó, a zongora minden lelkét, romantikáját, szorongását, energiáját visszaadó ez a több mint egy óra. És ismét egy olyan lemezzel van dolgunk, amelyre teljesen felesleges címkéket aggatni, mert úgysem tudta még senki sem megmondani, hogy hol van a kortárs zene, a jazz és a progresszív rock pontosan meghúzható határa. Vedres Csaba muzsikája éppen azért univerzális, mert Bartók, Emerson, Keith Jarrett mellett nem veti el a blues és népzenei hatásokat sem, sőt, akár némafilmzene-hangulatokat is felfedezhetünk benne, de  egyiket sem „vegytisztán Vedresíti": Tökéletes szimbiózisba kerül mindazzal, amit a fekete-fehér billentyűk jelenthetnek a XXI. század elején azoknak, akik nemcsak hallgatják, hanem meg is hallják a zenét, és szabad folyást engednek ki értelmükben és érzékeikben.

vissza