Isten irgalmáról, az ember reményéről
Miserere – Vedres Csaba oratóriuma
Új Ember, 2016. december 25. – 2017. január 1.
– „A dunabogdányi plébánia hittantermében kezdtem el írni a darabot, s nyugodtan mondhatom: megtámadott... Egyszerre valahogy ott volt a szó: „miserere, miserere“. Először csak egy egyszerű zsoltárfeldolgozásra gondoltam, de lassan kibontakozott előttem a tételek sora, egyre világosabbá vált az előadói apparátus, s álmélkodva láttam, hogy ebből oratórium lesz. (...) Nem tudtam kisebb formában kifejezni mindazt, ami a bűnbánattal és a bűnbocsánattal kapcsolatban összegyűlt bennem az elmúlt évtizedekben. (...) Művemre hatott a gregorián, a korai többszólamúság, a késő reneszánsz (elsősorban Gesualdo), a kora barokk (Monteverdi), a romantika különös akkordmenetei, a maiak közül pedig leginkább Arvo Pärt és a rockzene. De csak „párolva“. A legnagyobb koncentrálást és kihívást mindig az jelenti, hogy egyben van-e még a mű. Ha ez könnyű feladat lenne, nem írtam volna hét éven át a darabot.“ – mondta Vedres Csaba zeneszerző a mű kapcsán a Magyar Kurírban megjelent interjúban.
Nem sokkal az Irgalmasság szentévének bezárása után vagyunk, és pontosan ebben az évben mutatták be azt az oratóriumot, amely Isten irgalmáról szól. A szívünkkel jól látható, hogyan működik az isteni kegyelem a Szentlélek által: a bűn egyre jobban elhatalmasodik a Földön, és ekkor megjelenik Ferenc pápa, és a lelkében megfogalmazódik az Irgalmasság szentévének meghirdetése. És egy magyar zeneszerző, kántor lelkében – már hét évvel a szentév előtt! – megfogalmazódik az isteni szándék: „Írj oratóriumot az irgalmasságomról“. A zeneszerző nyilvánvalóan mit sem tudhatott arról, hogy hét évvel később az irgalmasság szentéve lesz, de engedelmeskedett a hívásnak. Ez is ékes példája Isten rejtett, de jól érzékelhető működésének, amellyel a bűnös emberiség segítségére siet a látszólag egymástól elkülönülő, de mégis csodálatos egységben lévő sugalmazásai által.
Idén szeptember 25-én – a pécsi Kodály Központban – Horváth Csaba bariton szólista, a Pannon Filharmonikusok zenészeiből alakult vonós kamarazenekar, a pécsi bazilika Bárdos kórusa, a komlói pedagógus kamarakórus és a Pannon Gyermekkar közreműködésével, Uzsaly Bence vezényletével mutatták be Vedres Csaba új művét, a Miserere című oratóriumot. A koncert a pécsi Ars Sacra Fesztivál záróeseménye volt a Pécsi egyházmegye, a Pannon Filharmonikusok és a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. közös rendezvényeként.
Vedres Csaba 1964-ben született Budapesten. Zenei pályája – rendhagyó módon – az ún. könnyűzene oldaláról indult, bár a szerző saját vallomása szerint a „könnyű-“ és „komolyzene“ szétválasztása egyáltalán nem szerencsés. Az isteni gondviselés csodálatos nyomait magán viselő életmű eddigi állomásai fényesen bizonyítják kiválasztottságát, talentumait és azok kamatoztatását egy alázatos lelkű – szívvel-lélekkel Isten akaratát kereső és azt szolgáló – zeneszerző, kántor, zenepedagógus életében.
Vedres Csaba így vall az oratóriumról: „Művem a nagy bűnbánati zsoltár – az 50. – teljes latin szövegének feldolgozása, kiegészítve a zsolozsmában is használatos doxológiával, valamint a hatodik tételben újszövetségi részletekkel. Az 50. zsoltár: kinyilatkoztatás, fantasztikus művészeti alkotás és egyben pszichológiai remekmű, amely a bűnbánat minden regiszterét megszólaltatja a szenvedélyes bűnbánatból kiindulva a bűn okainak keresésén, az Istennel való alkudozáson át egészen a végső letisztulásig: „Isten előtt legkedvesebb áldozat a megtört lélek”. Ezeket a rétegeket szerettem volna megjeleníteni a művemben a zene segítségével (...) A hangulati kereteket tekintve: szerettem volna A Misererének pozitív végkicsengést adni, jelezve, hogy a bűnbánatot megbocsátás követi. A hatodik tétel drámai bevezetése már az Újszövetséget idézi. Egy nyilvános bűnöst lepleznek le, de Jézus szavai váratlanok: „Megbocsáttattak bűneid (...), eredj és ne vétkezz többet. Menj békével”. Ez a mi reményünk.“
A mű ősbemutatójának hangfelvétele a www.kulcsamuzsikahoz.hu linkre kattintva 2016. december 28-ig hallgatható meg. A Miserere alaphangja nagyon meleg; reményt és bizakodást, hitet és erőt sugároz minden üteme. Hűen a Liszt Ferencnek tulajdonított mondáshoz: „A művész feladata, hogy a művészet papjaként felemelje és Istenhez vezesse az embereket.“
Bozsai Gábor
vissza